Avagy miért nem Tata?
Címadó kérdésünket az elmúlt hetekben újra és újra nekünk szegezték, úgyhogy gondoltam, még így a blog hajnalán tisztába tenném a dolgokat, hiszen én magam is keresztülmentem Tata "elkenesésedésének" minden stádiumán kezdve a WTF-fel, hogy a végén eljussak a "hm, ez lehet, hogy mégiscsak király lesz" szintig.
Ahogy az első bejegyzésben írtam, egy jó fesztivál egyik meghatározó eleme a jó helyszín. Nos, Tata mellett millió és egy érv szólt, a hagyománytól kezdve a jó tömegközlekedésen át a környező infrastruktúra kiépítettségéig. Viszont ott volt pár nagy probléma, ami azért elég keményen megnehezítette a rendezvény életét, mégpedig az önkormányzat keményvonalassága, és az a tény, hogy a bulitól 100 méterre már lakóházak voltak, ahol annyira nem érezték át a fesztivál életérzést...
Mondjuk, amikor először meghallottam az ötletet, hogy sanszos, hogy nem Tatán lesz a fesztivál persze ez a dolog teljesen másodlagos volt nálam - tekintve, hogy a fesztivál "újranyitása" óta ott voltam mindegyiken, emiatt nem tudtam elképzelni, hogy máshol tartsuk meg a bulikát, meg igazából ezeket a dolgokat végig sem gondoltam.
Ezzel a véleményemmel mondjuk nem voltam egyedül a szervezők között - ami igazából nem is meglepő, tekintve, hogy mi anno mind úgy ültünk le, hogy "Tatát" fogunk szervezni - úgyhogy első körben úgy álltunk neki a szervezésnek, hogy jegeljük a költözés dolgot, legyen a fesztivál a hagyományos helyén. DE. És ez egy nagy de, egy amolyan anyás, azért át kellene gondolni mégis a dolgokat típusú „de”. Ez a fent említett "de" a Tatai tábor megtekintésénél ütött minket arcon, amikor is megismerkedhettünk egy, a rendezvénnyel kapcsolatban korántsem elhanyagolható tényezővel, a tábor árával. Mondjuk úgy, hogy az infláció nem kímélte Tata környékét sem, de akár úgy is lehetne fogalmazni, hogy a jelenlegi jegyáraink közel s távol nem lettek volna tarthatóak, ha Tatára megyünk. Plusz itt sikerült azt is megtudnunk, hogy a már fent említett, a tábor közelében élő lakók az elmúlt évek után annyira nem szívlelik a "magunk fajtákat", úgyhogy ha zenélni is akarunk (márpedig ez mondhatni célként volt kitűzve), azt maximum este 10-ig tehetjük meg.
Ergo adtak nekünk egy szép kényelmes helyjegyet a szopórollerre.
És itt jutottunk el oda, hogy ténylegesen mérlegeljük a költözés lehetőségét. Az egyik oldalon állt az újdonság varázsa és a lehetőség egy olcsóbb táborba való költözésre - ergo tovább lehet bulizni, pénztárcabarátabb jegyárakat lehet meghatározni, míg a másik oldalon ott állt a hagyomány, amit picit megsavanyított ez a „rövid ideig lehet zenélni - drága a táborhely” dolog. Amint a mellékelt ábra mutatja nehezen, de a költözés mellett döntöttünk.
Az, hogy megérte-e, azt persze csak a fesztivál után fogjuk tudni megmondani - bár egyelőre ahogy a dolgok haladnak, egyre inkább azt lehet mondani, hogy igen. Viszont, hogy a címben feltett kérdésre is választ adjak, fetaki volt, fetaki van, és fetaki lesz! De, hogy hogyan és mi módon, az egyelőre maradjon titok (ami persze előbb-utóbb úgyis kiderül)!