Avagy elkezdtük csinálni a logisztikát...

Eddigi posztjaimban általában a rendezvény tartalmi oldalával foglalkoztam, hogy mi lesz, hogy lesz, mért úgy lesz - ezzel ellentétben most egy kicsit a technikai oldalba is szeretnék betekintést nyújtani.

Naszóval elkezdtük sorra venni a héten, hogy mi nincs még leszervezve, ami nélkül nem fesztivál a fesztivál - lásd: mobil WC, kordonok, színpad... Értitek, ilyen apróságok, amik ha nincsenek meg, akkor lehet, hogy hiányoznának.

Na, ezt a részt hívom én a rendezvényszervezés fura oldalának, ugyanis itt lehet a világ kókányolásaival találkozni, ráadásul úgy, hogy amikor már azt hitted, hogy az a csúcs, akkor jön egy újabb forma, aki rátesz még egy lapáttal.

Vegyük példának a már fent említett mobil WC bizniszt. Az ember azt hinné, hogy itt nem érheti meglepetés: felmegy a cégek honlapjára, megnézi, hogy miket kínálnak, bekéri az árajánlatot, aztán várja az e-maileket. Mondanom sem kell, hogy ez nem teljesen így van, az ember ezen a téren is a kulturális sokszínűség példátlan mélységébe merülhet alá. Egy, hogy nekem az elmúlt hetekben kellett azt realizálnom, hogy a "mobil wc techno" egy létező műfaj, és elég sok ezzel foglalkozó oldal operál vele. De azt az élményt mindmáig nem sikerült feldolgoznom, amikor az adott cég ügyvezetője sétált be flashvideó formájában az oldal jobb oldaláról, hogy üdvözöljön, és szóban prezentálja az általuk nyújtott szolgáltatásokat... Jobban meglepődtem, mint Luke, amikor kiderült, hogy R2D2 nemcsak porszívónak hasznos, hanem elkezdte lökni Leia segélyüzijét. Haver, mobil WC-t akartam kölcsönözni, annyira azért nem lepődtem meg, amikor közölte, hogy mivel foglalkoznak.

A kérdés és bármiféle meglepődésmentes okosítás nagy bajnoka viszont számomra still az a cég, akiktől CEN-re is a sátrat hoztuk - igen, azt a sátrat, amibe bele kellett építeni 3 fát és két lámpaoszlopot. Az első terepszemlén amikor meglátták a fent említett objektumokat, még csak röhögtek, majd amikor abbamaradt a vihorászás, realizálhatták, hogy igen, itt mi ezt tényleg komolyan gondoljuk. Bár idén már azt tanácsolták, hogy ha ilyen gyorsan nőnek a fák, akkor kezdjük őket olajjal locsolni, különben jövőre nem lesz sátor (mondanom sem kell, hogy nem kezdtük)...

A legmeglepőbb persze az, hogy ezek az őrületek mögött úgy amúgy profi megoldások vannak, csak épp az ezzel foglalkozó emberekhez kell egy ilyen sajátos, laza, picit balkángyanús ritmust felvenni.