Mivel a hétvégén hivatalosan is beköszöntött a tavasz, ezért mi sem tudtunk ellenállni a végre-valahára megérkezett jó időnek, és lelátogattunk Balatonkenesére. Kis csoportunk könnyed nyolc fővel vágott neki a balatoni kéjutazásnak, ami végül egy egész napot felölelő programmá nőtte ki magát, amibe most rövid bepillantást is nyújtunk.
Bár az idei évben szűkebb körben jártunk már egyszer kedvenc településünkön, de mivel ezt sikerült pont a nagy márciusi hóvihar hétvégéjére időzíteni, ezért az élményünk a táborról mondhatni diszkréten volt használható. Így adta magát, hogy az első olyan leutazásunkat, amikor az egész szervezőcsapat jön, egy kicsikét nyáriasabb időt felvonultató hétvégére időzítsük.
A másfél órás autóút után mindannyiunkban feltört a nosztalgia, amikor áthaladtunk az univerzum hivatalosan is legszűkebb autóalagútján. Tudtuk, hogy gyakorlatilag percek választanak el attól, hogy meglássuk kedvenc táborunkat. Ami pedig a szemünk elé tárult, az pontosan az volt, amit így április közepén elvártunk!
A helyszín hozta a formáját, vakító napsütés (egy darab felhővel, amit a fenti képen be is mutatunk) és a Kenesétől megszokott meleg fogadott minket, ami kellemes meglepetés volt Budapest árnyékos-hűvös atmoszférája után. De hogy mi változott? Ha azt mondom lényegében semmi, akkor első ránézésre nem lövök nagyon mellé: az épületek állnak, a sátrazós részen még mindig vannak kellemes árnyékot biztosító fák, a strandon még mindig szikrázóan kék az ég (bár még nem kerültek be a lépcsők a vízbe, így a Balaton hőfokáról sajnos még nem tudunk nyilatkozni). Viszont ahogy elkezdtük részletesen szemügyre venni a tábort, úgy derültek ki, hogy milyen változások történtek az elmúlt szezonhoz képest.
Először is, sokat fejlesztettek a tábor vízrendszerén, szinte mindegyik épületben bojlerek sora került telepítésre, így kategóriákat fog javulni a fesztivál melegvíz-ellátottsága. A gyepszőnyeg is sok helyen javult, aminek köszönhetően idén újabb területeket nyithatunk meg a sátrazóknak, ezáltal még kényelmesebb lehet majd a campingezők élete. Mindemellett, ahogy körbesétáltunk megnyugvással konstatáltuk, hogy a tavalyi évben szívünkhöz hozzánőtt homokos focipályánk - ahol talán a legpörgősebb bulik voltak - állaga nem romlott, így nyugodt szívvel rakhatunk idén is színpadot oda! Emellett pavilonok épültek fel, rendbe rakták az elektromos hálózatot, összességében tehát fejlesztették az infrastruktúrát, hogy amikor június 13. és 16-a között arra járunk, a lehető legjobb élményekkel gazdagodhassunk!
Túránk innentől kezdve a tervezgetéssel és programok térbeli elhelyezésével telt, megígérhetjük, hogy idén sem fogtok unatkozni! De hogy mi is vár rátok pontosan? Ezt megtudhatjátok a blog egy következő bejegyzéséből...
Búcsúzóul pedig egy kép, amit nagyfater Leica-jával csináltam:
